Sympathia.hu

Tények és valóság

Mindenható Isten, hallgasd meg minden órai imámat.
Töltsd el szivemet angyali tiszta szeretettel embertársaim, hazám s honfiaim iránt. Világosíts föl engem egy cherub
lángszellemével, erős eszével. Engedj a jövőmbe pillantanom s megkülönböztetnem a jónak magvát a gonoszok magvától.
Add tudtomra, mit tegyek és miként kezdjem, hogy neked egykor azon tőkéről, melyet reám bíztál, beszámolhassak.
Gondolkodni akarok és dolgozni éjjel és nappal, egész éltemen át. Segítsd sikerre azt, a mi jó ; tipord el csirájában azt, a minek rossz gyümölcse lehetne. Nyújtsd segélyedet, hogy minden heves indulatot elnyomhassak magamban. Engedd, hogy igaz lelki alázattal tekintsek mindent a világon s fogjak hozzá bármihez.
Azt az angyalt pedig, a kitől világosságot nyerek, engedd élni békében s csendes boldogságban!
Ezen imám ne szóval legyen elmondva, hanem tetteimben szűnetlen az éghez bocsátva.
(Decz. 1826.)

Isten, te foglalatja minden jónak, magasztosnak, tökéletesnek, befejezettnek, töltsd meg szivemet és lelkemet a Te szellemeddel.
Erősíts meg engem mennyei hatalmaddal, hogy földi gyarlóságaimon erőt véve, elmémet hozzád fölemelhessem!
Tisztítsd meg érzékeimet minden hozzám tapadó földi salaktól, s világosságoddal töltsd be emberi természetemet, hogy ez a Te müved hozzád méltó lehessen.
Önts bizalmat lelkembe, s ne engedd meg, hogy a te végzéseidet birálgassam, vagy éppen kételkedhessem a te mindenhatóságod, mindentudásod és végheíetlen irgalmasságodban.
Add végre a te legjobb áldásodat minden hozzátartozóimra s barátimra, hogy egykoron mindnyájan együtt Téged dicsőíthessünk és magasztaljunk mindörökké Ámen.
(Decz. 16. 1832. Cr. — imakönyvébe.)

„Mindenható bírája az embereknek, s a megfoghatatlan mindenségnek, aki előtt bámulattal és imádással borulok le, s csak gyöngeségemet s aggódó szivem dobbanásait érzem, engedd mérlegelnem magamban azt az erényt és tökéletességet, melyet az ember minden hibái s tomboló szenvedélyei mellett itt e földön elérhet. Add nekem a benső vigaszt s a lélek csendes nyugalmát, mely nélkül a röghöz kötött ember a te szemléletedben nem gyönyörkedhetik s lelke ama magas földfeletti szárnyalást el nem érheti, melyre a tétovázó kedélyt az ájtatos ima rövid perczekig képesítheti. Engedd, hogy ily magaslaton megmaradhassak, s aczélozd meg elmebeli tehetségemet, hogy bár még életben vagyok, lelkileg halott lehessek s tiszta képzelettel hozzád fölemelkedve a te jóságodat és nagyságodat megismerjem, s földi létem czélját fölfoghassam. Tedd meg magad, hogy eszem megértsen téged. Tisztítsd meg lelkemet az előítéletektől, s töltsd el szivemet véghetetlen béketüréssel és szeretettel az egész emberiség iránt. Vess fátyolt az elmúlt életemre s engedd meg, hogy tapasztalataimból, kalandjaimból, hibáimból és vétkeimből, végre az a mi legjobb lesz, háramoljék reám, boldogult öreg atyámra és szeretett C* sógornőmre, s oly utakon, melyeket Te legjobbnak vélsz, vezess el engem végre hozzájok, a kiket oly forrón szerettem. Engedd, hogy éltem napjait S.-val oszthassam meg s általa találhassam meg azt a vigaszt és békét, melyet magam soha se fognék megtalálni, s hogy vele egyesülve szentelhessem neked s a te dicsőségednek éltemet. Ha pedig jobbá nem lehetnék általa, sem ő jobbá nem lehetne általam, úgy inkább válassz el bennünket, s engedd, hogy különböző utakon valamikor az örökkévalóságban ismét összetalálkozhassunk.”

Forrás:
http://epa.oszk.hu/03000/03015/00001/pdf/EPA03015_szechenyi_1_53-54.pdf